Érdekes dolog a tavasz, valahogy ilyenkor az emberek jobban vágynak az ismerkedésre, randizásra. Kicsit felélénkülnek a társkeresők, megtelnek a szórakozóhelyek, sétálgató szerelmesek jelennek meg a parkban, stb

Bár nekem a lelkesedésem a téli időszakban sem lankadt, ugyanakkor a társkereső partnereken nem tapasztaltam ugyanezt. Persze hidegben, kabátban nem jó randizni, az ember nem is látja a másikat a 8 halom ruha alatt, meg amúgy is, ki a fenének van kedve sétálgatni 3 fokban és esőben. Hát nekem lett volna, de ez már a múlt, ugyanis még ez a hétvége van hátra és jön a várva várt tavasz. 

Őszintén megvallva nekem picit visszás az érzésem, ugyanis aki nem érezte magát egyedül, magányosnak az elmúlt sötét és hideg időszakban, annak a tavasz lehet kedvét hozza egy kis romantikához, de mit várhat az ember ilyenkor? Persze a legapróbb szikra is elég lehet egy egész erdő lángokba borításához, szóval maradok pozitív és lelkes. :)

Ugyanakkor bele is fáradtam. Volt néhány balul elsült esetem, néhány sikertelen randevú, hogy a meghiúsultakról ne is beszéljek. Ismerkedők, akik néhány órányi, napnyi csetelés után felszívódnak és mindig ugyanaz a mókuskerék kezdődik. Ugyanaz a téma, ugyanazok a kérdések, ugyanazok a válaszok és a végén semmi. Beismerem rohadt frusztráló lett, nap-nap után ugyanazt a játékot játszani és persze mindenkinél elvárás, hogy legyél egyedi, ne legyél sablonos, kerüld a kliséket... Hát ennyiszer egyedi már nem tudok lenni, noha igyekszem mindig magamat adni, hiszen végül is a cél az, hogy olyan párt találjak aki olyannak fogad el amilyen vagyok. 

Sikerült összefutnom néhány oltári idiótával is (szerencsére csak virtuálisan), akik bár pillanatnyilag felcseszték az agyam a hülyeségükkel, de így utólag érdekes színfoltot vittek a monoton ismerkedés világába. :) Mindenesetre fura, hogy az ilyenek általában a beszélgetés egy bizonyos szakaszában letiltanak, aztán törlik magukat az oldalról. Pedig épp csak kezdek belemelegedni a vitába, amikor ők már arról beszélnek, hogy én mekkora suttyó köcsög vagyok (ez egyébként szép kifejezés, főleg egy nőneműnek született élőlény szájából), holott az én stílusom ilyenkor még meg sem közelíti az udvariatlanság határát.

A szokásos társkereső körkép így néz ki most:

Tinder
Továbbra is az első helyen áll, minden nap nyomkodom, vannak matchek, melyekből többségében egy rövid és semmitmondó beszélgetés kerekedik, néha eljutunk egy-egy randiig. A partnerek nem érdeklődőek, amolyan vallatónak érzem magam és ezt általában 1-2 óra után meg is unom. Egyébként jellemző, hogy a párjaim többsége egy héten 6 napot dolgozik és legalább 5 napon valami egyéb elfoglaltsága van, így a személyes találkozó lehetősége egy kb. két héttel későbbi időpontra korlátozódik, ami szerintem marhára nem szerencsés. Legalább ingyen van, ez is pozitív a mai világban.

Badoo
Változatlan véleménnyel vagyok. Néha rákattanok, de érdemi beszélgetésbe olyannal aki mint társ szóba jöhetne, nem sikerült elegyednem az elmúlt időszakban sem. Rengeteg inaktív profil és aki pedig online, az arra vár, hogy majd írsz neki, hiszen te vagy a férfi. Csak hát ez elég sok kreditbe kerül...ezt már kifejtettem korábban. Nem vagyok szarrágó típus, de a semmire nem szeretem kidobni a pénzt.

Elittárs
A fél év még mindig nem járt le, de továbbra is változatlanul semmi nem történik. Néha felmegyek, megnézem az új jelölteket, aki szimpi annak írok és azok nem válaszolnak. Viszonylag sablonosan mennek ott a dolgok...

Love.hu
Kipróbáltam egy hónapot, hát ettől mentsen meg mindenkit az isten. Az oldal nem jól kezelhető, a találatok siralmasak, az emberek meg ijesztőek.

Be2
Érdekes kis kaland volt... Nagyon tetszetős az oldal, de akkora lehúzás, hogy az ilyesztő. Rengeteg regisztrált van, szerintem a 3/4-e kamu profil a többi meg simán nem előfizető. Ez persze nem meglepő, mert 1000Ft.-ért előfizetsz egy hónapra és a levélben tájékoztatnak, hogy automatikusan meghosszabbodik az előfizetés, aminek a díja havi 14000Ft (kényelmi szolgáltatás). Ha le szeretnéd mondani az előfizetést, akkor írj levelet, amit postán, vagy személyesen aláírva, beszkennelve e-mail formájában küldhetsz el nekik legkésőbb 10 nappal a lejárat előtt, mert utána meghosszabbodik az előfizetésed. Szóval rafkós kis dolog az. Amúgy nem sikerült beszélgetnem senkivel az egy hónap alatt, szóval az ezrest sem érte meg. :)

Csajok és Pasik
Hát ez régi-új dolog. Annak idején használtam, aztán azóta nem. Mivel elég nagy aktivitást tapasztaltam mint nem előfizető, így előfizettem, most úgysincs más éppen ami havidíjas lenne. 3000 pénzért havonta szinte bármit lehet és az is írhat, aki nem előfizető. Aktivitás továbbra is van, érdemi fejlemény az elmúlt két napban nem volt. Érdeklődve várom...

Így állok most. Bízom a tavaszban és a töretlen lelkesedésben, hogy sikeresebb időszak elé nézek, mint ami mögöttem van!

Folytatás következik...

A két hónap elég gyorsan elszaladt, közben jöttek az ünnepek, ami társkeresési szempontból nem a legideálisabb, hiszen mindenki a családjával tölti az idejét és nem a társkereső oldalakon lóg.

Na lássuk a tapasztalatokat, először is a kipróbált oldalak alapján:

Tinder
Nagyon pozitívan csalódtam az oldalban, elég sok párt találok, azok jelentős része válaszol és aktív, lehet érdemben ismerkedni, randizni, pedig továbbra is ingyenesen használom. Azt leszögezném, hogy a Tinderrel ismerkedni csak a külsőségek alapján lehet, a hölgyek profiljainak a 90%-án semmi bemutatkozás nincs, esetleg egy bugyuta idézet egy néhány száz éve elhunyt szerző tollából, amivel a társkereső azonosulni véli magát. Ezen túlmenően lehet bátran pöccintgetni és lesz eredmény, kitartónak kell lenni. Minél aktívabban pöccintget az ember, annál több esetben adja be a program találatként, ráadásul a nagy számok törvénye alapján minél többet húzol jobbra, annál nagyobb a valószínűsége, hogy Te is szimpatikus leszel valakinek. Persze ingyenesen a like-ok száma korlátozott, sosem számoltam mennyit lehet jobbra húzni, de keményen kell tolni, hogy elfogyjon estére.
Szóval volt sok ismerkedés, volt néhány randi, de semmi komoly...

Badoo
Elméletben nagyon hasonló a Tinderhez, ám mivel itt nem kötelező párba állni a beszélgetéshez, a hölgyek nagyon ritkán pöccintgetnek, inkább várnak a sült galambra, hogy majd rájuk ír. Igen ám, de egy kapósabb profilú hölgyre ráírni akár 100-120 kredit is lehet, a matek kedvéért 550 kredit 2500 forint a jelenlegi árfolyamon. Az új regisztrálókra és a kevésbé látogatott hölgyekre akár ingyen is ráírhatunk, de ez nyilván nagyon lecsökkenti a lehetőségeket. Ha van szuperereje a hölgynek (talán 10-20%-nak van), akkor látja, ha meglátogattam, esetleg like-oltam is, így ha lelkes, vagy érdeklődő és vissza like-ol, akkor már ingyen beszélgethetünk.  Meglátásom szerint ráírni egy nekem tetsző hölgyre, akár van, akár nincs szupererő birtokában 5-600 forintért marha drága, főként a már korábban ismert válaszolási arányok figyelembe vételével. Tehát simán kicseszhet az ember 5-6000 forintot anélkül, hogy bármilyen válaszüzenetben részesülne... szerintem ez szar.
Szóval az oldal jó, de a pay to win dolog része nem tetszik, főként, hogy nincs állandó előfizetés funkció, amivel akár havi 2-3-4000 forintért korlátlanul irkálhatok arra aki tetszik.
Mindettől függetlenül, ügyesen taktikázva, a nem 120, hanem 20-50 kredites hölgyekre irkálva lehet ismerkedni. Volt innen is randi, sőt egy kezdődő románcba is beleszaladtam, amiből végül én hátráltam ki, de akár Happy End is lehetett volna... ez persze már sosem derül ki.
Érdekesség, hogy mivel szupererő vásárlás közben figyelmetlen voltam és életre szóló szolgáltatást sikerült vásárolni :), így folyamatosan látom, hogy kinek tetszek, ki jár az oldalamon, stb. Elég sok like-ot kapok az ország távoli szegleteiben élő sok esetben csinos és fiatal hölgytől, ami nyilván jó dolog, de nem tudok vele mit kezdeni. Egy tőlem néhány száz kilométerre élő személlyel nem tudok semmilyen érdemleges kapcsolatot sem fenntartani, de még elkezdeni sem.

Elittárs
Ugye befizettem a fél évet, mert akciós volt. Hát inkább ittam volna belőle 10 sört valahol. Az oldal kifejezetten rossz, az ajánlatok 80%-a nem tetszik, nem szimpatikus, stb. A maradék 20%-ból több mint a fele nem is aktív társkereső, így hiába írsz rá, elolvasni sem fogja. A többi állítólag aktív, de a válaszok számából ítélve, mégsem az. Egy-egy választ sikerült néhány hónap alatt összeszednem, de még egy komolyabb beszélgetésbe sem sikerült bonyolódnom. Igaz, hogy az utóbbi hetekben inkább pöccintgetek a fenti oldalak valamelyikén, mint ott szenvedjek a hosszú üzenetekkel, amire sose jön válasz.
Én még azt is elfogadnám, hogy a hölgyeknek legyen ingyen, mert látszólag nincs bennük hajlandóság, hogy fizessenek a társkeresésért. Ezt mutatja a badoo-s és az elittársas példa is, de a további oldalakon is hasonló a tapasztalat. A korábbi jó, vagy közepes tapasztalatom nagyon negatív lett az oldal használata során, biztos, hogy ha letelik a fél év nem fizetek be soha többet.

Lovebox.hu
1 hónap után feladtam. A keresési eredményeim 1 hónap elteltével is ugyanazokat a hölgyeket hozták, akikkel már vagy beszélgettem, vagy nem akartam beszélgetni, esetleg akartam volna, de válasz nem jött. Az új profilok általában néhány nap után törlődnek, abban sem vagyok biztos, hogy nem a rendszer által generált kamu profilok, hogy fenntartsák az érdeklődést. Gyenge...

Iooo.hu
A kezeti tapasztalataim nem voltak alaptalanok. Rengeteg profil (a fene tudja, hogy élők-e, vagy nem), de néhány match és 1-2 rövid beszélgetésen kívül semmi eredmény, így ez is elszállt mint a győzelmi zászló. Nagyon sok kamu profil van, ezeket az oldal generálja gondolom. Csinos fiatal lány bejelöl, visszajelölöd, ráírsz és google fordítós magyarsággal közli, hogy add meg az e-mailed és majd ír munka után. Van egy jól bejáratott spam-es e-mailem, így megadtam néhány esetben, de persze nem jött rá semmi, gondolom spam igen, de az elfér ott. :)

Szóval ez a nagy januári állapot. Hogy kitérjek a randi részére is a dolgoknak, ott elég pozitív tapasztalataim vannak, vagy ügyesen válogatok. :) Nagy melléfogás nem volt, sőt, mindegyik hölgy jó társaságnak bizonyult, még ha bizonyos esetekben nem is kerestük egymást utána. Nem volt sem bolond, sem hisztis, sem a képektől eltérő kinézetű hölgy egyik randin sem. 

Szintén érdekesség, de sok esetben azt érzem, hogy nem fontos az ismerkedés az embereknek, olyan mintha pótcselekvés lenne unalmas perceikre. Mivel nem hajt a tatár és nincs okom kapkodni, így türelmes vagyok, de volt olyan hölgy akivel az első héten megbeszéltük, hogy találkozunk, majd 3 hétig nem volt néhány óra szabadideje, hogy összefussunk. Aztán találkoztunk, a randi jó volt, megbeszéltük, hogy lesz ismétlés, de a helyzet ugyan ez... telnek a hetek, megy a chat, de szabadidő nincs.

Most itt több kérdés is megfogalmazódik bennem...
1. Lehet, hogy nem is akar igazán ismerkedni, csak elvan? Amikor épp van szabad 2-3 órája, akkor elmegy valakivel valamerre, amúgy meg megvan magának. Ez a legreálisabb egyébként, ugyanakkor azt hiszem, hogy ez átcseszés, hiszen az ismerkedés során azt mondja, hogy olyan társat keres, akivel komolyan építhet a jövőre, aki mellett boldog, bla, bla, bla...

2. Lehet, hogy tényleg nincs ideje? Én elég elfoglalt vagyok, nem dolgozom keveset, rengeteg hobbim van, járok sportolni, sokszor velem van a gyerek és sok a barátom, akikkel tartom a kapcsolatot. Ugyanakkor, ha valakivel találkozni akarok, akkor úgy igazítom a programom, hogy legyen szabad néhány órám.

A másik kedvencem sokadik randin, megbeszéljük a programot, foglalok helyet látszólag örül neki, hogy elmegyünk oda és eltűnik. A randi előtt egy-két nappal. Aztán az ember vár, hátha történik valami, de nem. Tök kellemetlen visszamondani valamit az utolsó percben, ráadásul marhára nem értem mi van. Illetve értem, de akkor miért kell megbeszélni és örülni valaminek. Szerintem simán meg lehet mondani, hogy ez nekem nem pálya, bocsi mégsem jössz be, megismerkedtem valakivel és csá, stb. Ebből nincs harag. Nem ígért senki senkinek semmit, ismerkedünk, talizgatunk és bízunk benne, hogy az első megérzéseink nem csalnak.

Ami jó, így két hónap után, hogy mindig van új találat, van új lehetőség, feladni meg nem fogom. Szintén jó, hogy az ember rengeteg tapasztalatot gyűjt, ami hasznára válik a jövőben, tehát pozitívan élem meg a kisebb csalódásokat is.

Amit ki merek jelenteni és talán nem mondok újat, de ott érdemes horgászni, ahol a halak esznek. A kisebb, olcsóbb, sokszor barátságosabb oldalak kevés találatot hoznak, így nem, vagy csak kétségesen érdemes regisztrálni. A nagy és sokak által használt oldalakon érdemes kitartóan jelen lenni.

A további fejlemények alapján, a blog folytatódik :)

Elérkeztünk a jelenbe, ahol tehát ismét a társkereső oldalak világába csöppentem.

A nyáron rengeteg új fotó készült, melyekből válogatva egy új profilt állítottam össze magamnak, a szövegek nagyjából a régiek. Vannak megírt sablonjaim, ezeket módosítom, váltogatom, illetve minden levél esetében egyedivé teszem, attól függően, hogy mi derül ki a kiszemelt hölgyről a profilja alapján. Nyilván más a helyzet ott, ahol ismeretlenül és tanácstalanul kell ráírni a hölgyre és más ott, ahol már kölcsönös like volt, csak el kell kezdeni a kommunikációt. 

Én abszolút konzervatív vagyok ilyen szempontból, nem szeretem, ha rám írnak a hölgyek, hogy van-e kedvem ismerkedni. Mondjuk túl sokszor nem fordult még ilyen elő, de volt rá néhány példa. :) Természetesen, ha ilyen van, akkor ennek megfelelően válaszolok neki, akár pozitív a dolog részemről, akár nem az. Ha valaki profilkép nélkül ír rám, vagy 64 éves, vagy csak megbök ismeretlenül, akkor ezeket én is figyelmen kívül szoktam hagyni, amúgy mindenki másnak válaszolok minden esetben kultúráltan.

A keresési feltételeim nem sokat változtak, kicsit bővítettem a határokat a korábbiakhoz képest:

24 és 36 között keresek budapesti vagy a környéki, nem molett hölgyeket, akik nem magasabbak 180 cm-nél és 70kg alatt vannak. Semmi más megkötés nincs, minden egyéb a fotó és a leírás alapján dől el.

Aki a korábbiakat nem olvasta én 34 éves vagyok, 100kg, 185 cm, olyan picit mackós külsejű, átlagos barna csávó. Felsőfokú végzettségem van és szakmámban dolgozom. A korábbi házasságomból van egy gyermekem, aki nem él velem és amúgy dohányzom rendszeresen, csak alkalomadtán iszom.

Azt most le kell szögeznem, hogy a friss tapasztalataim alapján is, a keresett korosztályban lévő hölgyek kb. 80%-a nem dohányzik (azt nem tudom, hogy akkor ki veszi meg azt a marha sok cigit a dohányboltokban), mondjuk ez jó hír a nemdohányzó uraknak, nekem igazából mindegy lenne, de a nem dohányzó hölgyek egy jelentős részét értelemszerűen zavarja, ha a párja dohányozik. Tehát ez egy elég nagy szűrő. Hazudhatnám, hogy nem dohányzom, ahogy sokan teszik, de én nem randizgatni szeretnék, hanem érdemben ismerkedni, így ennek nem látom értelmét hosszútávon. 
Szintén a fenti keresési sávból való hölgyek kb. 25-30%-nak elfogadhatatlan, ha egy 34 éves férfinek van gyermeke. Nyilván nem vagyunk egyformák, de ha nem lett volna egy normális kapcsolatom sem idáig, akkor az lenne a baj. De ezzel sincs gond amúgy, ha ki van írva a profiljára, akkor megkíméljük egymást a fölösleges köröktől és kész. Én elfogadom, hogy nem akarja más gyerekét pesztrálni, bár engem annyira nem zavar, ha van a hölgynek gyermeke, ha amúgy minden másban megfelel az elvárásaimnak.

Én olyan vagyok és kezdem azt érezni, hogy nem vagyunk sokan így, hogy elolvasom a hölgy bemutatkozását, keresési igényét, megnézem a fényképeit és ez alapján döntök. Ha a hölgy 25-30 közötti sportos srácot keres, nem fogok írni neki, hogy helló, marha jól nézel ki, bár öreg vagyok, nem vagyok kigyúrva és dohányzom, de bejössz! Minek? Ha nem engem keres, akkor nem is fog megtalálni, én meg csak vesztegetem az időmet vele. :)

Persze itt jön az, hogy a hölgyek profilja éppen csak ki van töltve azzal ami kötelező. Mint korábban említettem nálam alap, hogy minden kérdésre válaszolok, minden csúszkát elhúzgálok, meg megnyomkodok, meg mittudomén.
Szerintem minél jobban ki van töltve az adatlap, annál kisebb az esélye, hogy fölösleges kőröket futunk. És igen, ha a hölgynek nincs kitöltve a bemutatkozása, se az, hogy kit keres, akkor az nekem azt jelenti, hogy bárkit keres, vagyis potenciálisan lehet, hogy engem. Ha tetszik, még az is lehet, hogy írok neki. 
A következő lépcső lehet, amikor kikerül a bemutatkozásba egy 28 éves hölgynél, hogy öregek ne írjanak, de továbbra is csak az van kitöltve ami muszáj. Az ki? Én öreg vagyok? Vagy apám öreg? Mondjuk az ilyeneknek már nyilván nem írok, nem azért mert öregnek érzem magam, hanem akinek egy társkereső használata meghaladja a képességeit, azzal azt hiszem nem egymást keressük. 

Jó esetben elég sok minden ki van töltve, mondjuk az is, hogy kit keres és totál beleesek a keresési feltételek által szabott sávba. Vegyük a legjobb esetet, hogy még bemutatkozás is van, bár ez már tényleg ritka, talán 10-ből 2. Tetszik a hölgy, minden smakkol, írok neki.
Elég korrekt leveleket szoktam küldeni, viszonylag hosszú, van benne bevezetés, leírom, hogy mit akarok, mit láttam, mi tetszik, ha tudok kontrázok az ő bemutatkozására, hogy én is, vagy én sem így szoktam, stb. Szóval nem csapom össze, látszik a levélen, hogy nem egy bemásolt sablon, hanem dolgozom vele. Persze nyilván az alap sablon amit átdolgozok, de gondolom ez nem fáj senkinek. Elküldöm, elolvassa és semmi reakció nem jön soha többé. Ez a leggyakoribb eset.

Namármost, tudom, hogy mi férfiak bunkók vagyunk, mert vannak közöttünk olyanok, akik a pöcsükről készült fotóval ismerkednek, mások pénzes ajánlatot tesznek, megint egy réteg simán olyan perverz, hogy még az ismerkedés ideje alatt sem tudja leplezni azt, stb. Az is lehet, hogy ronda vagyok, vagy antipatikus, vagy mégsem felelek meg azoknak a feltételeknek amiket ő felállított (bár ez esetben nem írta ki az oldalára, amivel megint nem tudok mit kezdeni), de kapott egy levelet, amiben tisztelettel megszólítottam, elmondtam ki vagyok, miért írok, mit szeretnék, akármi, kultúráltan elbúcsúzom és kérem, hogy küldjön visszajelzést.
Nyilván ő nagyon elfoglalt, mert a pöcsös levelek közül kell kiválogatnia a normálisakat, azokat el kell olvasnia és döntést kell hoznia, hogy tetszik-e a csávó vagy nem. De hogy annyira nem képes, hogy egy sablon választ benyomjon, hogy szia, köszi, de nem téged kereslek az egyenesen pofátlanság.
Igen én dolgoztam 5-10-20 percet annak a rohadt levélnek a megírásával, mert meg szerettem volna ismerkedni vele és a sablon levél nem módi, legjobb tudomásom szerint minden keresési feltételnek eleget teszek, tehát igen, elvárhatom jogosan, hogy értelmes elutasításban legyen részem, függetlenül attól, hogy ronda-e a pofám, gyerekem van, vagy dohányzom, vagy simán nem jön be az ingem. 
Szeretném azt hinni, hogy e tekintetben csak nekem van ilyen rossz tapasztalatom és amúgy mindenki másnak válaszolnak a hölgyek, de attól tartok, hogy itt kultúrálisan vagyunk a béka segge alatt. Nem részletezem ezt tovább, ez az én véleményem, nyilván ettől nem fog megváltozni semmi, csak bántó.

Tehát újra társkeresőzöm, a korábbi tapasztalatok és rengeteg új élmény vezet előre.

A Tinderrel indultam, mert, hogy ingyenes és rengetegen használják. Pöccintgetek állandóan, amikor van 10 percem, jó móka, bár nem sok eredményem van eddig. Van néhány match-em, de komolyabb kommunikációba nem sikerült keverednem, noha én minden match-elt hölgynek írok. Érdekes, hogy rengeteg profilon látom, hogy a hölgyek is arra panaszkodnak, hogy az urak nem írnak nekik. Nem tudom hol lehet a kutya elásva. Van olyan hölgy, akivel volt már vagy 5-6 chatváltásunk, rendszeresen válaszol minden 4. nap egy üzit nyom, aztán eltűnik... Hát tudom én, hogy nem hajt a tatár, de előre láthatólag a randi helyszíne a nyugdíjfolyósító ügyfélszolgálatán lesz, mire összeegyeztetünk mindent. Nincs ezzel sem gond, biztos elfoglalt, de akkor miért keres társat, vagy partnert, vagy akármit? 

Aztán jött az Elittárs másodiknak. Mint korábban említettem nagyon pozitív volt a lecsengés. Voltak randik, valódi emberek a profilok mögött, de kiszűrhetetlen, hogy ki előfizető és ki nem. Aki nem előfizető az se a képedet nem tudja megnézni, sem válaszolni nem tud az üzenetre, így elég sok a zsákutca. Most nem érzem az erőt benne, de még kialakulhat. Az elküldött üzeneteim jelentős része elolvasatlanul hever valami postaládában, így gondolom aktivitási problémák vannak, nyilván ez az oka, hogy az előfizetési díjat a felére csökkentették. Most olyan olcsó volt, hogy mindjárt fél évre fizettem be, azt hiszem itt 3 hónap a minimum, szóval lesz még ideje, hogy visszahozza az árát. :)

Újra meglátogattam számos oldalt, hogy miket ajánlanak manapság, felmerült két új, kisebb oldal több helyen is, a yourdate.hu és az elsőtalálkozás.hu. Felregisztráltam próbából mind a kettőre, de egy hetet sem voltam. A yourdate csak pénzt akar mindenért, cserébe a viszonylag tág keresési feltételeimnek is mindössze néhány találatot hozott... Az első találkozás egy nagyon szimpatikus oldal, ami ingyenes, de minimális a felhasználók száma, szintén az én szűrésemmel néhány nap alatt a lista végére értem.

Még korábban ajánlották a lovebox.hu-t, amit akkor nem volt lehetőségem kipróbálni, most megtettem, mindjárt egy hónap előfizetéssel, ami egyébként tényleg nem volt drága. Bár itt volt érdemi beszélgetésem az elmúlt 1-2 hétben, ezek a partnerek is eltűntek, regisztrált felhasználó van, aktív annál kevesebb. Szerencsére itt az oldal jól mutatja ki mikor volt online, így jól be lehet lőni, kivel érdemes egyáltalán foglalkozni. Persze olvastlan/megválaszolatlan üzenet itt is van bőven.

Mivel jelenleg egyik fenti oldalon sem éreztem túl erős mozgást még belevágtam az iooo.hu-ba. Ez mindössze néhány napja megy nálam, a Tinderhez nagyon hasonló, bár ha lelkesek vagyunk, előfizetőként rá tudunk írni a nekünk tetszőre anélkül, hogy ő like-olna. Az már másik kérdés, hogy ennek mennyi értelme van. Ha nem like-ol, akkor vélhetőleg nem is tetszel neki, főként, hogy itt látja, hogy kinek tetszett a profilja a Tinderrel ellentétben. Most itt is úgy vagyok, hogy vannak match-ek, de rendes kommunikációnak csíráját sem látom, holott egy kölcsönös kedvelés után azt gondolom, hogy ez simán alap lenne. 

Tehát itt állok most, két héttel az indulás után. Bár nem vártam nagy áttörést ilyen rövid idő alatt, mégsem vagyok teljesen elégedett. Bejött az ősz, mintha a társkeresésben is holtidőszak lenne.

A blogot tehát vezetem ahogy időm engedi és történnek az események, úgy jelentkezem új dolgokkal, történetekkel a társkeresők online világából ezen a szép őszön! :)

Még mindig a múltban járunk, valahol a tavasz végén, mondjuk májusban. 

Tehát társkeresőzni kellene, milyen lehetőségek vannak?
Számtalan honlapot végig olvastam a társkeresőkről, vannak oldalak, ahol egész jól bemutatják őket, melyik milyen, mi alapján listáz, mennyit kell fizetni, milyen arányban vannak a nemek, stb. Ennek egyetlen hátulütője van, általában szponzorált oldalak, tehát mindegyiken más társkeresőt ajánlanak. Végigolvastam mindet és szép sorjában végignéztem mindegyik oldalt. Melyiknek milyen a felülete, mennyire tetszik, stb.

Minden társkeresőn azonos keresési feltételekkel kerestem, ugyanazok a képek voltak nekem feltöltve és a bemutatkozásom is hasonló volt, hol részletesebb, hol kevésbé, épp amit az oldal megkívánt. Mindenhol, minden létező mezőt, csúszkát és szarságot beállítottam és kitöltöttem, nehogy ez okozza a fennakadást. :)

Keresni 26 és 36 év közötti hölgyeket kerestem akik lehetőleg alacsonyabbak mint 180cm (én 185 vagyok és kedvelem, ha a partnerem magassarkút hord), budapesti, vagy 25 km-en belüli. Ahol lehet ott adtam súly/testalkat szűrést a feltételek között, én ezt 70kg-ban határoztam meg, vagy (normál, vékony, sportos kategória). Amúgy nem vonzódom a molett hölgyekhez, tehát a 70kg határ a 180cm-es testmagassághoz passzol, de nyilván erre nincs szűrés.

Aki esetleg nem olvasta az előző bejegyzést ismétlésként én 34 éves, felsőfokú végzettségű, mérnökként foglalkoztatott férfi vagyok, 185cm magas, barna hajú, barna szemű, olyan mackósabb fajta. Nem vagyok dagadt, de sovány kimondottan nem. Pont egy mázsát nyomok, olyan normál méret + egy kicsi. Nem vagyok elhalva sem a külsőmtől, sem a pofázmányomtól, de azt gondolom, hogy az átlagba bőven beférek. Ismerőseim visszajelzése alapján is ez a helyzet, tehát valahol itt van az igazság. Van autóm, házam, hitelem, elég jól fizető munkám, tehát mondjuk azt, hogy egzisztenciálisan rendben vagyok. 

Amit nem említettem, hogy dohányzom és nem is tervezem abbahagyni. Egyébként tervezem, de biztos nem egy új kapcsolat miatt fogom letenni, tehát dohányzom, aztán kész. 

Első körben a Badoo-val indultam, ami nem kimondott társkereső, de mégis az. Ehhez jött a Párom.hu másodiknak, a Tinder 3.-nak és a Csajok és pasik negyediknek.

A Badoo-t nagyjából 1 hónap után állítottam le, mármint az előfizetést. Voltak közös jelölések, bár nem sok, akivel volt sem sikerült egy randit sem összekapálni, vagy időben nem egyeztünk, vagy már a beszélgetés során kiderült, hogy nem egymásnak teremtettek minket. Sok a fiatal, kevesebb az én korosztályom, szóval nem jött be igazából.

A Párom.hu-ra egész sokáig ment az előfizetés, mindig voltak új tagok, volt néha visszajelzés is a hölgyektől, sőt egész pozitív dolgok is alakultak. Összességében jó oldalnak találtam, bár a kezelőfelület elavult és elég macerás használni.

A Tinderre nem fizettem elő, mert egyrészt nem látom értelmét, másrészt pofátlanság, hogy 22 év alatt 1500 forint egy hónap, 30 felett már 6000. Cserébe nem kapsz semmit, csak super like-t és visszavonási lehetőséget. Sem a profilod nem emeli ki, se semmi egyéb. Voltak találatok és beszélgetések, bár a Tinderrel az a tapasztalatom, hogy senki nem egyéjszakás kalandot keres a hölgyek közül, ez a legfontosabb infó amit megosztanak, de ha mindketten jelöltük egymást, akkor el sem olvassa az üzenetet, vagy akkor sem válaszol, ha elolvasta. Ha beszélgetünk egyszer csak nem ír, aztán eltűnik. Szóval érdekes, cserébe egyszerű mint a faék, bárhol lehet nyomkodni és elvileg, ha találatod van, akkor már mind a ketten tetszetek egymásnak.

A Csajok és Pasikkal elég pozitív volt a történet, végül innen találtam magamnak párt a nyár elején, akivel nemrégiben 4 szép hónap után mentünk szét. Nem volt semmi komoly dráma, nem úgy alakult, ahogy indult, de erről sem az oldal, sem mi nem tehetünk, lehetett volna jó is. Amúgy az oldal jó, bár rengeteg inaktív felhasználó van és nehéz szűrni közülük.

A végén, nagyjából amikor a Badoo lejárt, egyik barátom unszolására bepróbáltam az Elittársat is. Elég fura és zárt rendszer, kicsit az is fura mi alapján adja a találatokat. Az oldal legnagyobb hibája, hogy ha nem fizetsz elő (ami amúgy elég  drága, főként azért, mert csak sok hónapra lehet előfizetni 3-6-12 azt hiszem), akkor nem látod még kicsiben sem a másik képeit, viszont ha előfizetsz, akkor is dobálja a nem előfizetők profiljait. Na most hiába írsz te neki bármit, ha nem látja hogy nézel ki, úgysem fog reagálni + válaszolni sem tud. Tehát rengeteg lyukra futás van, hiszen Te sem látod, hogy ki előfizető és ki nem az. 

Ennek ellenére több randim is sikerült innen és aki viszont válaszol az általában tényleg rendben van mind morálisan, mind erkölcsileg. Tehát a magas előfizetési díj mégis egy jó szűrő!

Mivel megtaláltam akkor a párom, akivel komolyan alakultak a dolgok, leállítottam minden előfizetést nagyjából 3 hónap után. A legfontosabb konzekvenciák amiket levontam:

• A korábban olvasott statisztikák 100%-ban megállják a helyüket, tehát nagyjából minden 30-40. elküldött levélre jön válasz, aminek nagyjából a 60-70%-a negatív visszajelzés. 
• Ennek ellenére a hölgyek felháborodnak, ha sablon levéllel próbálkozol, tehát legyél mindig egyedi...
• A hölgyek nagy része konkrét elképzeléssel keres partnert és ebből soha nem enged, mindig olvasd el a bemutatkozót és ha nem egyezel valamivel, ne erőltesd, kár az időért.
• A kitartás meghozza eredményét!

Most, ez a 4 hónapos kapcsolat után, nagyjából két hete ismét elkezdtem társkeresőzni és a most szerzett friss "élmények" és tapasztalatok vezettek ennek a blognak az elindítására. A célom az, hogy addig vezetem a blogot, míg újra rám nem talál a szerelem, remélem ezzel is tudok segíteni hasonló cipőben járó férfi társaimnak, talán a hölgyeknek is, hogy kicsit megértsék a másik oldal nézeteit és mindenki másnak, akit érdekel az internetes társkeresők élete 30 év felett. :)

Üdvözlök minden kedves olvasót a blogomon!

A történet valahol ott kezdődött, amikor a feleségem váratlanul külön költözött, vitte magával a gyereket és mindent amit az ember korábban biztosnak gondolt.

Tini szerelem volt, talán itt volt az ideje, hogy ez megtörténjen... nyilván, megtettem volna bármit, hogy visszacsináljam, de erre nem volt már lehetőségem. Ha változtatni nem lehet rajta, be kell nyelni és tovább kell lépni.

Elsőre egy ki ha én nem érzés tört rám, majd most eljön az én időm! Ha így alakult az élet, akkor majd megmutatom mindenkinek milyen fasza csávó vagyok, van pénzem, van egzisztenciám, rengeteg szabadidőm, előttem a világ és nyilván a nők nagy része csak arra vár, hogy találkozzunk. :) Biztos vannak ilyen nők valahol, de azokat inkább nem akarjuk megtalálni. Nyilván senki nem élvezi, ha lehúzzák, kihasználják. Hamar rájön az ember, hogy " az olcsó húsnak híg a leve", ha meg nem híg, akkor már nem is olcsó annyira az a hús.

El is jött az ideje annak, hogy bemutatkozzak:

34 éves, felsőfokú végzettségű, mérnökként foglalkoztatott férfi vagyok, 185cm magas, barna hajú, barna szemű, olyan mackósabb fajta. Nem vagyok dagadt, de sovány kimondottan nem. Pont egy mázsát nyomok, olyan normál méret + egy kicsi. Nem vagyok elhalva sem a külsőmtől, sem a pofázmányomtól, de azt gondolom, hogy az átlagba bőven beférek. Ismerőseim visszajelzése alapján is ez a helyzet, tehát valahol itt van az igazság. Van autóm, házam, hitelem, elég jól fizető munkám, tehát mondjuk azt, hogy egzisztenciálisan rendben vagyok. 

Tehát vagyok én, a fenti leírással egyezően, aki amúgy magányos. Szívesen ismerkednék, de az egy éjszakás kalandokból már kinőttem, vagy sosem nőttem bele. Az elmúlt 17 évet egy nő mellett töltöttem, így nincs különösebb igényem arra, hogy minden nap más nővel bújjak ágyba. Arra lenne igényem, hogy újrakezdjem...

Vannak emberek akik jól bírják az egyedüllétet, vannak akik már megszokták és vannak azok, akik utálnak egyedül lenni. Én az utolsó csoportba tartozom. Sosem unatkozom egyedül, megtalálom magamnak a megfelelő elfoglaltságot, egyszerűen csak zavar a tudat, hogy nincs senki, akivel megbeszéljem a napi dolgaimat, nincs senki, akinek elmondjam, ha valami jó/rossz történik velem, nincs senki, akivel megnézzünk egy jó filmet, vagy elmenjünk kirándulni, vagy mittudomén, semmihez sincs senki. A család és a barátok más helyzet, ők vannak és nagyon tudják támogatni az embert, de az eléggé más érzés. Nyilván kapcsolat függő vagyok, azt hiszem így hívják ezt, de ez nem feltétlenül rossz dolog, ugyanis kimondott igényem van arra, hogy ne legyek egyedül.

A félreértések tisztázásaként már most leszögezném, hogy sem takarítóalkalmazottat, se házinénit nem keresek. Kitakarítom ami az enyém, tudok főzni, mosogatni is, bár azt a gép megcsinálja, mosok, ellátom a gyereket, ha épp velem van, egyedül a vasalással állok hadilábon, de szerencsére megtehetem, hogy ritkán hordjak inget. :)

Nem részletezném tovább a múltat, térjünk a témára...

Ismerkedni kellene...

Egyrészt nem ismerkedtem tizenéve, nem nagyon tudom, hogy megy ez manapság, de nyilván, majd magam adom, abból nagy baj nem lehet. Oké ez megvan, akkor hol? Menjek szórakozóhelyekre és kezdjek el kavarni a csajokkal, majd csak lesz valami? Ezzel két baj van:

1. 30+ korban az ember barátai komoly kapcsolatban élnek, vagy házasok, családosok. Segítenek ahol tudnak, meghallgatnak, elmondják a véleményüket, de nem járunk már csajozni, nem járunk bulizni, vagy sörözni minden másnap. Ha ki is tudom őket mozdítani otthonról hétvégén, akkor is előbb utóbb egy sörözős, dumálós tata party lesz belőle... :)
2. A csajok elég zárkózottak ilyen helyeken. Mármint azok a csajok akikek én keresek. Egy éjszakás és futókapcsolatot találhatok így is és persze azt sem kell elítélni, van amikor segít az embernek dobbantani egyet, de nem ezt keresem.

Van ismerősöm, aki próbálkozott ilyen szervezett randikkal és nincs rossz véleménye róla, bár nem találta még meg az igazit, ugyanakkor ebben nem hiszek. Összeültetnek 20 hasonló korú pasit és csajt, aztán dumáljatok. Biztos találok a 20-ból olyat aki jófej, meg esetleg tetszik is, de túl kicsi az esélye annak, hogy ott ül az akire igazán vágyom.

Tehát maradt a társkereső...