Üdvözlök minden kedves olvasót a blogomon!

A történet valahol ott kezdődött, amikor a feleségem váratlanul külön költözött, vitte magával a gyereket és mindent amit az ember korábban biztosnak gondolt.

Tini szerelem volt, talán itt volt az ideje, hogy ez megtörténjen... nyilván, megtettem volna bármit, hogy visszacsináljam, de erre nem volt már lehetőségem. Ha változtatni nem lehet rajta, be kell nyelni és tovább kell lépni.

Elsőre egy ki ha én nem érzés tört rám, majd most eljön az én időm! Ha így alakult az élet, akkor majd megmutatom mindenkinek milyen fasza csávó vagyok, van pénzem, van egzisztenciám, rengeteg szabadidőm, előttem a világ és nyilván a nők nagy része csak arra vár, hogy találkozzunk. :) Biztos vannak ilyen nők valahol, de azokat inkább nem akarjuk megtalálni. Nyilván senki nem élvezi, ha lehúzzák, kihasználják. Hamar rájön az ember, hogy " az olcsó húsnak híg a leve", ha meg nem híg, akkor már nem is olcsó annyira az a hús.

El is jött az ideje annak, hogy bemutatkozzak:

34 éves, felsőfokú végzettségű, mérnökként foglalkoztatott férfi vagyok, 185cm magas, barna hajú, barna szemű, olyan mackósabb fajta. Nem vagyok dagadt, de sovány kimondottan nem. Pont egy mázsát nyomok, olyan normál méret + egy kicsi. Nem vagyok elhalva sem a külsőmtől, sem a pofázmányomtól, de azt gondolom, hogy az átlagba bőven beférek. Ismerőseim visszajelzése alapján is ez a helyzet, tehát valahol itt van az igazság. Van autóm, házam, hitelem, elég jól fizető munkám, tehát mondjuk azt, hogy egzisztenciálisan rendben vagyok. 

Tehát vagyok én, a fenti leírással egyezően, aki amúgy magányos. Szívesen ismerkednék, de az egy éjszakás kalandokból már kinőttem, vagy sosem nőttem bele. Az elmúlt 17 évet egy nő mellett töltöttem, így nincs különösebb igényem arra, hogy minden nap más nővel bújjak ágyba. Arra lenne igényem, hogy újrakezdjem...

Vannak emberek akik jól bírják az egyedüllétet, vannak akik már megszokták és vannak azok, akik utálnak egyedül lenni. Én az utolsó csoportba tartozom. Sosem unatkozom egyedül, megtalálom magamnak a megfelelő elfoglaltságot, egyszerűen csak zavar a tudat, hogy nincs senki, akivel megbeszéljem a napi dolgaimat, nincs senki, akinek elmondjam, ha valami jó/rossz történik velem, nincs senki, akivel megnézzünk egy jó filmet, vagy elmenjünk kirándulni, vagy mittudomén, semmihez sincs senki. A család és a barátok más helyzet, ők vannak és nagyon tudják támogatni az embert, de az eléggé más érzés. Nyilván kapcsolat függő vagyok, azt hiszem így hívják ezt, de ez nem feltétlenül rossz dolog, ugyanis kimondott igényem van arra, hogy ne legyek egyedül.

A félreértések tisztázásaként már most leszögezném, hogy sem takarítóalkalmazottat, se házinénit nem keresek. Kitakarítom ami az enyém, tudok főzni, mosogatni is, bár azt a gép megcsinálja, mosok, ellátom a gyereket, ha épp velem van, egyedül a vasalással állok hadilábon, de szerencsére megtehetem, hogy ritkán hordjak inget. :)

Nem részletezném tovább a múltat, térjünk a témára...

Ismerkedni kellene...

Egyrészt nem ismerkedtem tizenéve, nem nagyon tudom, hogy megy ez manapság, de nyilván, majd magam adom, abból nagy baj nem lehet. Oké ez megvan, akkor hol? Menjek szórakozóhelyekre és kezdjek el kavarni a csajokkal, majd csak lesz valami? Ezzel két baj van:

1. 30+ korban az ember barátai komoly kapcsolatban élnek, vagy házasok, családosok. Segítenek ahol tudnak, meghallgatnak, elmondják a véleményüket, de nem járunk már csajozni, nem járunk bulizni, vagy sörözni minden másnap. Ha ki is tudom őket mozdítani otthonról hétvégén, akkor is előbb utóbb egy sörözős, dumálós tata party lesz belőle... :)
2. A csajok elég zárkózottak ilyen helyeken. Mármint azok a csajok akikek én keresek. Egy éjszakás és futókapcsolatot találhatok így is és persze azt sem kell elítélni, van amikor segít az embernek dobbantani egyet, de nem ezt keresem.

Van ismerősöm, aki próbálkozott ilyen szervezett randikkal és nincs rossz véleménye róla, bár nem találta még meg az igazit, ugyanakkor ebben nem hiszek. Összeültetnek 20 hasonló korú pasit és csajt, aztán dumáljatok. Biztos találok a 20-ból olyat aki jófej, meg esetleg tetszik is, de túl kicsi az esélye annak, hogy ott ül az akire igazán vágyom.

Tehát maradt a társkereső...